Unokáimmal

Két évvel ezelőtt történt.Egyik unokám valami nagyon fontosat emlitett.
- Tata,ezt tudja?-
- Nem!.....válaszoltam.
Utána arra kért,hogy valamit tegyek meg.
Tata,ezt meg tudja csinálni ?
Sajnos nem !...volt a válasz.
Mégegyszer próbára tett.
Tata ,ezt hallotta ?
Nem-válaszoltam,kicsit lehangoltan.Ő meg erre rámnézett és a kiértékelést mondta:
Tata nem tud semmit !Erre én jót nevettem.
Amikor aztán egy prédikációban ezt megemlitettem,és unokáim is hallották,nagyon kiváncsiak voltak,hogy közülük,melyik is mondta.Aztán megállapitották,hogy biztos a nagyobbak közül való volt.De este amint két kisebb unokámtról köszöntem el(akik az asztalnál ültek)megkérdeztem az egyiket :
_Téged,hogy hivnak?
-Jémina vagyok !
A másikhoz fordulva kérdeztem :
És téged ?
-Kamilla vagyok!
Megpusziltam őket és indultam,de még jól hallottam,mikor Jémina azt mondta Kamillának:
- Tudod,már öreg,elfelejti.
Igaz,hogy már nem mindent tudok tenni amit régen tettem,és látásom nagyrészét elveszitettem,de ami a legfontosabb,abban nem vagyok korlátozott.,hogy imádkozzak és a láthatatlanokra nézzek.Áldott legyen az ÚR !
Azért nem csüggedünk..... Kor 4:16-18
Címkék: 2007-10-01 23:08:04 id. Veress Ernő hozzáaszólás: 1 Hozzászólás RSS

1
Evódia2007-10-05 13:23:42
Édesapám itt bemutatta milyen az, ha szülőből nagyapa lesz:) Szülőként megszólta volna a gyerekeket, hogy hogyan kell az idősebbekkel beszélni...nagytataként elneveti.