Nem biztos,hogy jó,sőt

Egyszer valaki igy imádkozott:"Úr Jézus én eddig az ördögnek(világnak)vagánykodtam.Segits meg,hogy ezután neked vagánykodjak!"
Bátoritásként azt is lehet hallani ,,rúgd oldalba az ördögöt"Vagy éppen a születésnap megünneplése után : "Jó buli volt!"
Ezek a vagánykodások nem biztos,hogy értelemszerüen is helyesek......Mert nincs szükség arra,hogy az utca,kocsma nyelvezetét használjuk hivő életünkben.A Biblia Istentől ihletett.Jobb volna azzal hatni az emberekre,a világra,minthogy a világ hasson reánk.Jézus tanitványaira jellemző"A te beszéded is elárul téged"Nem szenteskedésre gondolok,vagy érthetetlen, kánaáni nyelvre,de a külömbséget még a beszédben is vállalni kell.
"Nem azt kérem,hogy vedd ki őket e világból,hanem őrizd meg őket e világban "(János ev.17:15)
Címkék: -, vagánykodás 2007-11-06 21:40:01 id. Veress Ernő hozzáaszólás: 4 Hozzászólás RSS

1
id. Veress Ernő2007-11-06 22:19:42
Én igy gondolkodom,........de ti .....mit szóltok hozzá ?

2
Szabó Barnabás2007-11-08 17:28:30
Kedves Veress testvér!Én is örülők hogy olvashatok a "blog"révén olyan történeteket és gondolatokat ami számomra tanulságos és építő egyben.Arról nem is beszélve, hogy a napló írás által megtudhatom mi is történik Gyergyóba(gzülekezetben) meg a Veress testvér egészségi állapota miként változik, mert amint olvasom azért változik! A "vagánykodás"írással kapcsolatosan nagyon egyet tudok érteni ezek szerint én is úgy gondolkodom mint Veress tv.annyit még hozzá szeretnék fűzni hogy a beszédünk legyen ősszhangban a cselekvéseinkkel és a történéseinkkel mert én hallottam már olyat is, hogy egy idösebb testvérünk egyszer az ebéd alkalmából hálát adott az Úrnak a megterített asztalért amikor az akkori helyzet miatt a kezünkbe fogtuk a tányérokat mivel nem volt asztal,ezzel csak azt szeretem volna érzékeltetni hogy sokszor sajnós én is úgy imádkozok vagy mondok valamit "megszokásból" ami nincs összhangba a történéseinkel mert sokszor a "kánaáni"nyelvezettel és "megszokott"beszédeinkkel nem figyelünk a lényegre!Én a beszédben is szeretnék hasonlitani az Úr Jézusra mert Ő abban is érthető, lényegre törő és igazságos volt.Továbbra is várom a történéseket és beszámolokat a "id.Veress" családról.Testvéri szeretettel Barnabás(Gödöllő)

3
Mike Adina2007-11-11 20:05:47
Ez engem is foglalkoztatott mostanában. Annak kapcsán gondokodtam el, hogy nemrég azzal jöttek fel a vasárnapi iskolából a fiaink, hogy elújságolták: amikor meggyógyul az akkor épp beteg tanító, majd buliznak egyet. El is beszélgettünk arról, mért nem mondhatjuk az ilyen ünneplést bulinak...Nagy szükségem van arra, hogy az Úr Jézus engem is megtartson ebben a világban.

4
hajnaliszellő2007-11-19 20:03:39
Mindenben egyetértek kedves Ernő bácsival és természetesen rajta keresztül Jézus Krisztussal!!! De persze kegyelem nélkül megállni ebben az őrülten viselkedő világban nem lehet, kell a kegyelem, ami megtart, a Kőszikla, amin gyökeret vert a lábunk, és a szív, ami együtt ver a Mesterrel. Akkor tud a szív teljességéből szólni a száj, akkor tudunk úgy még viccelődni is, hogy az a mi drága Atyánk számára is "vicces" legyen, vagyis hogy ne szomorítsuk meg. Sajnos sokszor kell a kereszthez vinnem ilyenfajta bűnöket, nem a "különb vagyok" - kategóriába tartozom, de Isten kezében tudom és hiszem, hogy már "faragnak"! Ezt kívánom kedves Adina neked is, hogy minél nagyobb kísértések, próbák jönnek az életedbe, minél jobban támad a Sátán, annál jobban láncold magad Jézushoz, csak Ő segíthet megállni, és csakis a Kősziklán vesd meg a lábad a vihar idején!!! Az én vasárnapi iskolásaimmal is elszalad a ló időnként, de az a rengeteg imádság értük, hiszem, hogy idővel gyümölcsöt fog teremni. Nem is vágyódom meglátni életem során nagy változozásokat, ha már vethettem a magot nekik, megérte a szolgálat. /Hiszen sokszor, legtöbbször más a vető, az arató.../ Az meg igazán kiváltság Istentől, ha időnként láthatjuk egy-egy drága kicsinyünket az Úrhoz jönni és bemerítkezni. Kegyelem, kegyelem, kegyelem...Remélem, Isten jól tartja magukat, kedves, drága testvéreim, Ernő bácsi és Annuska néni, imákozom magukért, és sok szeretettel és még nagyobb várakozással olvasom írásait! Krisztusban szeretettel: Hajnaliszellő /Rafaelné Szilvia/